Időpont: 2019. június 8.
Tervezett táv
|
8 km
|
Megtett táv
|
8 km
|
Nehézség
|
2
|
Lóval járható
|
5
|
Élmény
|
4
|
Több éven keresztül vettünk részt egy túrán, ami Komáromból Péliföldszentkeresztre tartott. Ez egy nagyon hosszú táv, és az utolsó részén a Kéktúra útvonalán halad. A bejegyzés a 2019-es túráról származik.
Pusztamaróton egy csodálatos történelmi emlékhelyet tekinthetünk meg a mezőn. Egyik túratársunk felkészült a történetéből is, ezt mindenképpen javaslom megismerni. Megéri. Az emlékhely mellett található egy turistaszállás - mi tavaly a lovakkal itt töltöttünk két éjszakát. Erdő van, fák vannak, minden mást vinni kell a lovaknak. Lovasoknak reggeli és vacsora van, valamint fürdési lehetőség. Ha hosszabb túrát terveztek, remek megállóhely - néha büfé is van, és körülöttünk mindenhol az erdő. (Éppen ezért, ide kocsival nagyon macerás feljönni, ne tervezzünk lószállítóval innen indulást vagy ide érkezést.)
Nem a Kéktúra része, de Pusztamarót előtt az erdőben van egy tó... hány lovas álma? Na igen... Szerintem megéri a kitérő.
Innen folytatódik a Kéktúra Péiföldszentkeresztre. A talaj alapvetően köves, néhol pedig műúton kell menni. Talán ez a legnagyobb kihívást jelentő része.
A település nagyon helyes és kicsi. Lóval megközelíthető látnivaló a Lourdes-i barlang. A falu végén található egy hatalmas birtok, mellette a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont. Ennek van egy nagy parkolója, mellette egy nagy mező. Ideális a lószállítókkal megállni, nyergelni, vagy a túrát befejezni.
További hasznos információk:
Ezen a youtube linken kapsz egy gyors áttekintést, hogy milyen terep vár ezen a túrán. A videó Koldusszállásról indul és Péliföldszentkeresztig tart. Köszönet a készítőnek!
Pusztamarót:
A település az 1526. augusztus 29-én bekövetkezett mohácsi csatavesztés után vált a történelem jelentős és tragikus emlékű helyszínévé. Buda várának szeptember 12-i elfoglalása után Szulejmán szultán rabló csapatai végigpusztították a Dunántúl északi részét egészen Győrig. Itt, a természet által is jól védett Marót falu térségében sok menekült, köztük a mohácsi csatából visszatért katonák és Tolna, Fejér, Esztergom és Komárom megyék menekülő civil lakosai sáncolták el magukat. A szekérvárral megerősített település három napon át védekezett hősiesen a törökökkel szemben, akiknek egyik vezére is elesett az itteni csatározásban. A törökök végül a Budáról hozott ágyúkkal törték meg a magyarok ellenállását 1526. szeptember 15-én. A végsőkig kitartó védekezők közötti kegyetlen vérengzésben egyes források szerint 20 ezren, a korabeli leírások szerint 25 ezren haltak meg és sokan kerültek török rabságba is. E kegyetlen csata emlékét őrzi a terület mai neve, az Emberölő-völgy is. Az elkeseredett harcok egyik név szerint is ismert hőse a Dobozi Mihály nevű Fejér megyei kisnemes volt, akinek emlékét országszerte utcák, közterületek és intézmények is őrzik. A legenda szerint Dobozi feleségét, Farmos Ilonát a lovára kapva menekült az üldöző törökök elől. Amikor a ló a teher alatt roskadozni kezdett, az asszony könyörgött neki, hogy ölje meg őt, nehogy a török kezére kerüljön és meneküljön. Amikor az üldözők már majdnem utolérték őket, a nő hirtelen leugrott a lóról, akkor férje teljesítette kérését, nem akarta elhagyni őt, inkább keresztüldöfte kardjával, ő pedig az utolsó erejéig küzdött a túlerő ellen és hősként esett el.
