Időpont: 2020. május 30. (teljes túra: május 30 - június 1.)
Tervezett táv
|
30 km
|
Megtett táv
|
32 km
|
Nehézség
|
1
|
Lóval járható
|
5
|
Élmény
|
5
|
Jelmagyarázat
A háromnapos hétvégére hosszú túrát terveztünk szállással, mindennel. Terv szerint a Szajki tavaktól volt az indulás (ami nem Szajkon van!! Ez az időjárás előrejelzés és a túratervezés szempontjából is fontos infó!), egy nap déli irányba lovagolva, egy nap északi irányba. A szombati volt a rövidebb napnak tervezve, mert akkor volt az érkezés. Csak hát az időjárás közbeszólt! Tehát mi történt eddig:
Szombat reggel elindultunk Komáromból és Sóskútról a Szajki tavakhoz. Az erdészházban foglaltunk szállást, ahol a hatalmas kertben a lószállítók is kényelmesen elfértek. A lovakat a mellettünk lévő lovardában látták vendéül. És mindez a tóparton, gyönyörű helyen! Már itt látszott, hogy ez a környék kitűnő lovas terepeket rejt, ugyanis sok erdő van, és kevés szintkülönbség.
Lepakoltunk, átöltöztünk, felnyergeltünk, és végül 1 óra körül sikerült elindulnunk Sümeg felé. Ezúttal 4 lóval jártuk a túrát, de kb. csak Luna lovasa volt állandó, a csajok vetésforgóban cserélgették a lovakat. Annyi variáció volt már, hogy a végén megegyeztünk, hogy legalább pecséttől pecsétig maradjon a lovas a lovával.
Az első 15 km Ötvösig így a helyezkedéssel telt. Pedig micsoda helyeken lovagoltunk! Gyönyörűek az erdők, nagyon kellemes a talaj. Ahol nem lehet haladni, ott főleg a vaddisznótúrások és a puha föld miatt. Sokszor kerítések mellett haladtunk, de sehol nem kellett keresztezni őket, így akadály nélkül értük el Ötvöst. Itt terveztünk egy kisebb pihenőt, de egy kidobott autóülésen kívül semmi nem volt a pecsétet rejtő fa mellett… pedig 15 km után jól esett volna egy limó.
Továbbindulva egy 8 km-es szakasz következett Kisvásárhely felé. Ahogy kiértünk az erdőből és elhagytuk a műutat, egy hatalmas mező mellett egy kb. 3-4 km hosszú, vágtára tökéletes út következett. Így tanult meg Zsuzsa vágtázni :-) Repültek a lovak a füves úton, nagyszerű volt! Utána ismét kiértünk a műútra, ahol feltűnt, hogy Hazafi begyűjtött egy követ a patájába. Azonnal megálltunk egy leágazásnál, hogy kiszedjük… hááát igen, a patakaparó otthon maradt. Mondjuk szerintem azzal sem mentünk volna sokra, mert egy lapos kő ékelődött a patkó alá. Viszont annyira lapos volt, hogy a lovat különösebben nem zavarta a járásban (ha nem műúton megyünk, észre sem vettük volna). A végén már a sarkantyú vasával próbáltuk kiszedni, de sikertelenül. Végül az lett a döntés, hogy földi támogatást kérünk, Hazafi kiszáll a következő check point-on, és hazamegy. Addig még volt másfél km. El is indultunk, hívtuk a segítséget, elértük a pecsétet… és láss csodát, a kőnek nyoma sem volt. Valószínűleg a sarkantyúval annyira kilazítottuk, hogy indulás után ki tudott esni. De mivel már az autó úton volt, Kisvásárhelynél megvártuk a shuttelt. Sajnálatosan láttuk azonban, hogy a Petőfi utca 26 alatt itt is csak a pecsét van, kultúrintézmény (esetleg meleg kávéval) nuku. Jeles és Hóvirág tehát hazaindult, Hazafi és Luna folytatták a túrát Sümegig – azon meggondolásból, hogy amíg megfordul a lószállító, mi teljesítünk még egy szakaszt.
Sümegre az út első fele egy kellemes erdei úton telt, 2-3 km-t ügetésben be tudtunk gyűjteni. Utána azonban a műút mellett megy a túraútvonal, ahol autók is vannak rendesen. Szerencsére a füves terület elég széles mellette a lóval való közlekedésre, de azért nem ez volt a túra legjobb részre. Sümegen a vasútállomáson is begyűjtöttük a pecséteket, majd mivel még mindig sok időnk volt, átvágtunk a városon, megkerültük a várat, és megkerestük a Tescot. Eme műintézménynek több előnye is van: egyfelől a pünkösdi hétvége előtt beszereztünk egy rakás mirelit pizzát, hogy az erdészházban megsüssük, másrészt akkora a parkolója, hogy a lószállítóval is simaliba megfordulni.
Így is történt. A Sümegi várral a háttérben, a Tesco parkolóban felpakoltuk a lovakat meg a mirelit pizzát, és irány a tavak. Jó hosszú nap volt ez is, még megetettük a hátasokat, és elcsigázottan visszavonultunk az erdészházba.
Az időjárási előrejelzés alapján már látszott, hogy vasárnap esély nem lesz a 40 km-es szakaszra, így tartottunk egy pihenőnapot, és várjuk a hétfőt…
Összességében a Szajki tavak – Sümeg szakaszról el kell mondani, hogy lóval hibátlanul járható, a talaj kiváló, jó vágtaszakaszok vannak, a táj gyönyörű. A legnagyobb kihívás talán a műutak melletti szakaszok teljesítése, illetve az a tény, hogy az első kocsma Szajk után tényleg Sümegen van!
