Időpont: 2020. május 2.
Tervezett táv
|
35
km
|
Megtett táv
|
40
km
|
Nehézség
|
2
|
Lóval járható
|
5
|
Élmény
|
5
|
Múlt héten már tettünk egy nyitótúrát, de azt kell mondanom, hogy inkább tapasztalattal lettünk gazdagabbak, mint élménnyel... szóval inkább kezdjük a gánti kalandokkal.
A lószállítókat a gánti lovarda melletti réten parkoltuk le. Ez egy elég nagy placc, könnyű megfordulni, és a túraútvonalhoz is közel van. Itt nyergeltünk, pakoltunk, - fotóztunk -, és indulás.
Az első pecsétet hamar megtaláltuk a gánti Vértes fogadó ablakában, innen indult a túra.
Mindszentpusztáig könnyű út volt, homokos, néhol köves talaj. Az egyik tanyán a villanypásztorra kiírták, hogy "A karámban veszélyes bika van"... kedves 9 éves túratársunkat ez kellően meg is rémítette... főleg, hogy a villanypásztor néhol igen hiányos volt. :-)
Mindszentpusztán a pecsét egy turistaszállás mellett van, ha több napos túrát terveznénk, ez még hasznos lehet.
Innen indultunk tovább a Kőhányás felé. Itt tartottunk egy rövid szünetet. A karantén miatt semmi nem volt nyitva, így tényleg abból gazdálkodtunk, ami a nyeregtáskában volt. A Kőhányásnál van egy szép mező, ahol a kisebb fákhoz a lovakat is ki lehet kötni, szóval ideális pihenő. A templom csodaszép.
Az út nagy része az erdőben ment, azonban óriási magasság különbségeket kellett leküzdeni. Nem volt olyan különösen meredek sem felfelé, sem lefelé, de összességében azért a lovak megdolgoztak a tereppel. Egy-egy helyen leszálltunk és vezettük őket - hát itt éreztük, hogy mekkora meló ez a mászás!
A következő megálló Várgesztes volt. Ez egy "nagyobb település", szóval találtunk egy nyitva tartó kisboltot. Elvileg a pecsét a bolt ablakában kellett volna, hogy legyen, de mi kb másfél km-rel korábban megtaláltuk a pecsétet az erdőben egy tájékoztató táblán (ez látható a fényképen). Tanulság: mindig keresni kell a kis szürke dobozokat!
Várgesztes után erdei úton haladtunk Szárliget felé. Ez volt a leghosszabb szakasz, papíron 15,5 km. Kb. félúton található a Vitányvár. Érdemes kis kitérőt tenni és megnézni. Lóval a várba nyilván nem lehet felmenni - de kb lovas cipőben is életveszélyes, annyira meredek és csúszós az út. Fentről viszont csodálatos kilátás nyílik a tájra.
Vitányvár után egy darabig maradtunk erdei úton, de itt találkoztunk egy első elháríthatatlan akadállyal. Az ösvényre úgy dőlt ki egy fa, hogy nem lehetett sem átlépni, sem megkerülni (nem a képen látható fáról van szó!!). Itt vissza kellett fordulni és az erdőben futó műútra mentünk fel (ez kb. 3 km pluszt jelentett), majd a műútról az első lehetőségnél visszatértünk a Kéktúra vonalára.
A szakasz utolsó része a szárligeti szakasz volt. Egy részen az 1-es főúttal párhuzamosan haladt egy csodás kis erdei út. Ezt követően azonban erdei műúton léptettük az utolsó km-eket. Nem is baj, elég fáradtak voltak már itt a lovak, így legalább nem izzadtan fejeztük be.
Az utolsó akadály - amivel sajnos nem számoltunk - a szárligeti vasútállomásnál volt. A túraútvonal a sínek nyugati oldalára érkezik, ahol a füzet szerint a felüljárón átkelünk. Vaslépcső. Lovakkal nem járható. Meg kellett hát keresnünk a legközelebbi autós átkelőt, így itt is összeszedtünk 2 extra km-t.
A lószállítók a vasútállomás melletti Spar áruház mögötti parkolóban vártak minket (igen, ez varázslat, de háttértámogatás nélkül ez nem megy). Itt van elég nagy hely a lovak felpakolásához és a lószállítóval való manőverezéshez. Szóval lovak fel és irány haza.
Összességében egy fantasztikus túra volt! Talán a karantén miatt, de rengeteg túrázóval találkoztunk: gyalog, biciklivel, kutyával. Lóval senki. Szóval hajrá!
Ezen a youtube linken kapsz egy gyors áttekintést, hogy milyen terep vár ezen a túrán. Mi is ezt tanulmányoztuk indulás előtt. Köszönet a készítőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése