Időpont: 2020. május 16.
Tervezett táv
|
32 km
|
Megtett táv
|
34 km*
|
Nehézség
|
2
|
Lóval járható
|
4**
|
Élmény
|
5
|
Jelmagyarázat
* az alternatív út miatt hosszabb lett volna, de a piros kereszttel le is vágtunk egy részt
** a kerítés miatt vontam le egy pontot
Ma Dorogról indítottuk a túrát. A hivatalos kiírásban a dorogi vasútállomás a start pont, de az bent van a város közepén. Lóval járható, de nem akartunk kicsi csomagokat hagyni a belvárosban. Illetve Dorogon folyik keresztül a Kenyérmezői patak, amin sok-sok kis fahíd ível át, és a Kéktúra is egy ilyenen vezet.... na ezt lóval inkább nem javasolnám.
Ha az elejéről indultok, akkor a Híd utcán lehet lóval a patakot átszelni, vagy mi inkább úgy döntöttünk, hogy a patak másik oldaláról indulunk. Erre ideális volt a Dorogi Lőtér parkolója, ahol a lószállítókkal kényelmesen meg lehetett állni.
Innen indult a túra Kesztölc felé. Gyönyörű helyeken léptettünk. Az ösvény szűk volt, de a talaj kiváló, lóval jól járható. Gyakorlatilag pillanatoknak tűnt, hogy átérjünk Kesztölcre. Itt át kellett vágni egy forgalmasabb úton, de jól belátható a szakasz, így nem jelentett problémát.
Kesztölcöt érintettük, a falu egy szakaszán keresztül sétáltunk, de az út hamar a hegy felé fordult. Az út megint kiváló, lóval járható. Szebbnél szebb helyek váltották egymást, gyakran megálltunk fotózni.
De a sok-sok szépség mellett kicsit aggasztó volt, hogy az út egyenesen szaladt bele az előttünk lévő csodálatos hegybe... aminek már innen látszott, hogy a sziklái lóval nem járhatóak... mondjuk háttérnek kiváló volt!
Egy ideig kaptattunk felfelé, de aztán még kedvezőbb fordulatot vettek a dolgok, mert az útvonal a hegygerinccel párhuzamosan haladt. A kilátás észbontó, a talaj lóval ideális, és csak száguldottunk a napsütésben!
A mezős rész után betértünk az erdőbe. Hát itt sem tudnék semmi rosszat mondani: gyönyörű, járható, imádtuk.
Ilyen ideális körülmények között jutottunk el Klastrompusztára. Az étterem kerítésén van a pecsét, amit gyorsan be is gyűjtöttünk, vele szemben pedig egy óriási mező, ami lovakkal ideális. Kikötöttünk és három pohár házi limóval lazítottunk a napon.
Plusz pont a helynek, hogy van egy klasszikus kék kút a mező szélén, ahol a kulacsokat meg lehet tölteni, illetve ha hoztatok összecsukható kis vödröt (van ilyen!), akkor lehet itatni. Kis vödör híján szerencsés, ha a lovatok iszik üvegből... (ne csodálkozzatok, Luna tud) :-)
A pihenő után megint erdei úton folytattuk a túrát. Ahogy beléptünk az erdőbe, megláttuk a legszebb jelet, amit eddig láttam: lovas túraútvonal! Annyira megörültem, hogy le is fotóztam! Hát, kb annyi ideig haladtunk rajta, amíg eltettem a telefont, mert a következő kereszteződésnél a lófej balra, a kéktúra meg - így mi is - jobbra tartott. De így is szép helyen mentünk, és a lovaknak sem okozott nehézséget.
Egy idő után elhagytuk az erdőt, és kiértünk egy nagyobb útra. Itt a szántóföldek mellett haladt a homokos út, egy ideig lejtősen, majd vágtára készen.
Egy viszonylag hosszú, összefüggő vágtával értünk be Piliscsévre, ahol Hazafi satufékkel állt meg, mert az út szélén fogadóbizottság állt:
Piliscsév kedves kis falu, keresztülléptettünk, majd ismét erdei út vezetett Piliscsaba felé. Piliscsabára északról értünk be, szerintem ez lehet az elegáns részre, mert nagyon klassz házak álltak jobbra-balra. Néhány kertben úgy állt a fű, mintha azon még soha nem jártak volna... mondjuk ez igaz volt az óvoda udvarára is, amin erősen meglátszott, hogy ovisok mostanában nem használták.
Piliscsabán begyűjtöttük a pecsétet, ami a vasútállomás melletti utcában van.
Ezután számítottunk az első nehézségre, mert a túraútvonal egy gyalogos felüljárón vezet. Kellemes meglepetés volt, hogy a vasútállomásnál viszont teljesen normális átkelő volt. Az ott talált lócitromok alapján pedig nem mi vagyunk az egyetlen lovasok, akik itt átkeltek.
A vasútállomás után az út keresztül vezet Piliscsaba központján. Szép terek, lámpás kereszteződés.
Mivel nem találtunk olyan műintézményt, ahol lovakkal kényelmesen megpihenhetnénk, ezért a Kálvária utcán, egy elhagyott játszótéren tartottunk pihenőt. Nem éppen a legtisztább hely, de a régi játszótér vas eszközei ideálisak voltak a lovakat kikötni.
Mivel most kicsit többet készültünk a túrára, mint általában, tudtuk, hogy itt fognak kezdődni a nehézségek. Piliscsaba után ugyanis a kéktúra az erdészet területén megy keresztül, ahová pedig csak a kerítésen létrán átmászva juthatunk be. Természetesen ezt nem jelöli semmi, egy korábbi túraleírást olvasva bukkantunk az akadályra. De úgy indultunk, hogy még akár szerencsénk is lehet, elbonthatták már a kerítést, vagy éppen nyitva lehet a kapu... hát sajnos nem.
A Kálvária utcán hagytuk el a települést, és követtük a jelet. Először egy sorompó állta utunkat, amit Nikivel szépen megkerültünk. Lilinek volt egy olyan ötlete, hogy ő ugrik... mindezt kb 3 méterre a sorompótól indítva. De a sportpóni kiválóan vette a kb 50 cm-es akadályt és átrepültek Lilivel együtt... igaz, Lili a nagy nevetéstől kb 2 perccel később lebucsázott a póni fején keresztül :-) De az ugrás nagyon szép volt. Ilyenkor látszik, hogy ők nem is Lili és Hóvirág, hanem inkább valami kentaur-féle képződmény, annyira szépen dolgoznak együtt.
A nagy vidámság után 5 perccel meg is találtuk a kaput, ami nemhogy kidőlve nem volt, de szép, új állapotú, a másik oldalon villanypásztorral megerősítve. Sajnos itt nem jutottunk át, pedig a kék jel bent hívogatóan várt minket.
Az alternatívákat összevetve - és minden technikai segítséget igénybe véve - arra jutottunk, hogy Pilisszentiván felé indulunk, mert arra a Google mutatott egy gyalogos utat. Poroszkáltunk felfelé, amikor ez a kapu jött szembe:
Valami elhagyatott lőtéren vezetett keresztül az út. Tudtuk, hogy jobbra kell tartani, de mindenhol a kerítés ment velünk párhuzamosan. Kapuk is voltak néhol, de mind zárva. Míg végül az 5. kapunál, halleluja (!!) csak a lánc volt rajta, a lakat nem. Niki kinyitotta és végre bent voltunk a kerítésen belül!!!
Már csak a kéktúra útvonalát kellett megtalálnunk, ami a térkép szerint kb 1 km-re volt tőlünk. És itt következett a technikai nehéztüzérség bevetése! Papír alapú térkép, kéktúra app, google maps, és Niki által letöltött túratérkép. Utóbbi szerint rengeteg útvonal ment keresztül a hegyen, amit meg is tapasztaltunk. Annyi kereszteződés volt, amennyit Budapest belvárosában sem látni. Így viszonylag gyakran meg kellett állni, hogy ellenőrizzük az irányt.
De a talaj jó volt, szóval gond nélkül haladtunk. Végül találtunk egy piros keresztes útvonalat, amiről kiszaszeroltuk, hogy találkozni fog valahol a kéktúrával - Nagyszénás környékén. Innentől ezt követtük. Túrázókkal tele volt az erdő, szóval alapvetően minden ideális volt az alternatív útvonalon.
Egy kemény kaptató után fel is értünk Nagyszénásra. Először a régi turistaház romjait találtuk meg, amiből már tudtuk, hogy visszaértünk a kék jelre.
Ezt követően rossz irányba indultunk el a kék jelen, így keveredtünk fel kb 100 méter után a hegytetőre... hát ez a kaptató megérte! Gyönyörű kilátás nyílt minden irányba, fotóztunk, fotózkodtunk, a hegy tele volt turistákkal, akik megcsodálták a lovakat.
Innen ereszkedtünk le Nagykovácsi felé. Kavicsos volt az út, néhol elég meredek is, és nagyon forgalmas. Túrázók, biciklisek, kutyások - mindenki fel-le sétált a hegyre. De a kilátás pazar volt.
Összességében azt kell mondani, hogy a Dorog-Piliscsaba szakasz lóval egy nagyon ideális túraútvonal. Mivel kb 20 km, így még körtúrára is alkalmas. A Piliscsaba utáni szakasz a kerítés átjárhatósága miatt már rizikósabb. De legrosszabb esetben Piliscsév felé lehet kerülni, ami kb 5 km kitérő. Nekünk szerencsénk volt, hogy átjutottunk a kerítésen, főleg mivel a benti utak nagyon szépek voltak.
Azt tudomásul kell venni, hogy a kéktúra alapvetően gyalogos útvonal, tehát szükséges néha az alternatív utak keresése. De szerintem mi ma nagyon jól megoldottuk ezt a dolgot. A tapasztalatok alapján ki is egészítem a Felszerelés menüt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése