Időpont: 2020. május 9.
Tervezett táv
|
32 km
|
Megtett táv
|
34 km
|
Nehézség
|
2
|
Lóval járható
|
4
|
Élmény
|
4
|
Ma nagy társasággal vágtunk neki a túra újabb szakaszának. Új túratársak is csatlakoztak, kezdem velük:
Niki ma Jelessel jött, aki egy 3 éves csikó, és viszonylag kevés (semmi) túratapasztalata van. Hazafi hátán pedig Zsuzsa jött - neki egy kicsit van több túratapasztalata, mint Jelesnek :-) De azt kell mondanom, hogy az új szereplők nagyon szépen megállták a helyüket, egy cseppet sem volt lassabb a tempó, mint egyébként.
Jött továbbá Zoli és Anti - de hát ők eléggé összeszokott páros.
A reggeli kálváriánkkal kezdem, egész egyszerűen azért, mert ha valaki hozzánk hasonló túrázásra adja a fejét, akkor bizony ilyenekkel is számolni kell... ez nagyon más, mint ha a jól megszokott lovardámból elmegyek egyet terepre.
Nagyegyházáról terveztük a további indulást, mert mellőzni akartuk az M1 autópálya feletti átkelést. Ha valaki mégis megpróbálná, a hivatalos útvonaltól kb 500 m-re északra van egy alagút átjáró, szerintem azt szerencsésebb választani, mint a felüljárót (próbáltam, ez tuti).
Szóval reggel megérkeztünk Nagyegyházára, ahol egy néni azonnal ránk hívta a rendőrséget, mert "biztos pestiek vagyunk, akik lehozzák ide a vírust"... Itt kb. vége is volt a kellemetlenségeknek, mert nagyon hamar előkerült az alpolgármester asszony, aki inni adott a lovaknak, és nagyon kedvesen segített helyet találni a lószállítóknak is. Lili még ajándékot is kapott tőle :-) A falu közepén parkoltunk, ahol társadalmi munkában éppen játszóteret építettek. A helyiek kedvesen invitáltak minket is kávéra az építkezős plató hátuljáról - nagyszerű volt :-) Hamar új tétel került a "mit vigyünk" listánkra: kell egy lapát, mert egyszerűen van olyan hely, ahol nem illik otthagyni a lószart. Mi visszapakoltuk a lószállítóba, hogy a falu közepén ne hagyjunk koszt. Szerintem ha ilyen apróságokra figyelünk, akkor sokkal könnyebb megszerettetni a lovasokat másokkal. És ez mindkét félnek jobb.
Lassan összeszedtük magunkat és elindultunk Somlyóvár felé. Egy szakaszon a falun kellett keresztül menni, majd a túraútvonal földúton folytatódott. A talaj köves, de nem túl emelkedős, lehetett haladni. Jeles is szépen jött.
A falut elhagyva már mezőket láttunk, illetve az út az erdőbe vitt. Itt egy rövid szakaszon mi a mezőt választottuk, de nagyon igyekeztünk visszatérni a jelölt útra. Nem egyértelmű, hogy mikor melyik a jó döntés. A magam részéről addig tartom jónak az útról való letérést, amíg legalább tudom, hogy hol az út, amin menni kéne. De tény, hogy már Nagyegyháza után volt erősen karcolós, benőtt szakasz.
Somlyóvár egy kis kitérő a túra útvonaláról, a pecsét azonban nem itt található, hanem egy mezőn. Itt tartottuk az első pihenőt - és jöttünk rá, hogy a szendvicsek a kocsiban maradtak. A lovak azért tudtak legelészni, szép helyen voltunk, szóval minden rendben volt.
A pihenő után megint visszamentünk az erdőbe, ahol egy elég hosszú szakaszon tudtunk haladni. Ezen a részen a nehézséget a néhány műutas rész jelentette. Bár nem volt sok autó, azért egy-egy forgalmasabb úton át kellett kelni. Illetve kihívást jelentett még egy fahíd... a lovak átmentek ugyan rajta, de nem tűnt olyan masszívnak...
A következő pecsét Koldusszálláson volt, egy nagy fán. Mivel itt már 20 km-nél tartottunk, a csikót lószállítóra tettük és 3 lóval folytattuk a túrát. Fontos, hogy ehhez a pecséthez kocsival fel lehet menni, szóval a tervezésnél ezt is vegyük figyelembe.
Az utolsó célpont a Bánya-hegyi erdészház volt. Szinte végig erdőben mentünk, a talaj elég köves volt és masszívan emelkedett. Itt is belefutottunk egy olyan részbe, ahol a leszállás mellett döntöttünk, mert egyfelől ránk zárt felülről az erdő, másrészt a lovak egyensúlyoztak a nagy, lapos köveken... itt 100 métert vezettük őket. Érdemes ezen a szakaszon is figyelni, hogy van-e mező melletti útvonal, mert sok helyen elkerülhető, hogy a bozótharcot vívjunk. De ne távolodjunk el az úttól! :-)
Az utolsó 10 km-en sok ügetős rész van, de elég fárasztó a lovaknak, mert folyamatos az emelkedés. A talaj is sok helyen köves, nem a legideálisabb. Az utolsó pecsét megint egy tisztáson volt, ahol már a lovak fáradtak voltak a mászástól, így nem vállaltuk be a következő 4,5 km-es szakaszt. Úgy döntöttünk, elég volt ez egy napra. A gond azonban az volt, hogy a Bánya-hegyi pecsétnél nincs térerő. Itt leszálltunk és elkezdtünk lesétálni a helyről. A tisztásról műút vezet le egészen Tardosig (kb 2 km), de annyira jó az út, hogy akár Bánya-hegyig is fel lehet menni a lószállítókkal (és ott meg is lehet fordulni a mezőn).
Végül Tardoson fejeztük be a túrát, ahol megint segítőkész emberekkel találkoztunk, és kaptunk vizet, mert eddigre minden készletünk kifogyott. Furcsa is volt, hogy ezeken a szakaszokon nemhogy boltot, civilizációt, de kutat sem láttunk. Szóval így kell készülni.
Összességében szerintem a mai is egy jó nap volt, már kezdjük tervezgetni a jövő hetet.
További hasznos információk:
Ezen a youtube linken kapsz egy gyors áttekintést, hogy milyen terep vár ezen a túrán. Mi is ezt tanulmányoztuk indulás előtt. Köszönet a készítőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése